Dr. Balogh Endre


    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dr. Balogh Endre 

 

 

Elment, mert megkapta az utolsó parancsot Teremtőjétől.

 Elment számot adni a kapott talentumok felhasználásáról.

 Elment, oda, ahol felesége már régen várta.

 

        Valójában ez milyen egyszerű, milyen természetes annak, aki olyan elvek, olyan etikai normák, olyan őszinte Hit alapján éli le földi életét, mint Balogh Endre dr.

 

      Az a generáció, melynek tagja volt, súlyos időket élt át – nem volt könnyű a különféle áramlatok ellen úszni. De Neki  szerencséje volt, mert a Mindenható gondoskodott arról, hogy ifjú korában olyan nevelést kapjon otthonról és a ciszterci atyáktól, mely felvértezi az eljövendő küzdelmekre, megpróbáltatásokra.

      Balogh Endre – a kedves Csimpy – (mert sokan csak így ismerték),

 életében a ciszterci szellem meghatározó volt. A fehér-fekete reverendás tanárok közvetlen emberszeretete, nyíltsága, tudás iránti vágya és még sok más jó tulajdonsága visszatükröződött az Ő életfelfogásában, életvitelében. De nem csak a ciszterci szellem jelent meg Nála, hanem a cserkészeté is. Mint fiatal fiú a plébániai kiscserkészeknek, a „farkaskölyköknek” volt egyik vezetője, majd az érettségi után az „öregek” egyik oszlopos tagjává vált, csatlakozva azokhoz, akik hat évvel előtte hagyták el a gimnáziumot, s akiknek osztályfőnöke az általa legkiválóbbnak tartott ciszterci atya volt: Hadarits (Endrédy) Vendel.

 Ez a kapcsolódás régi iskolájához és a Ciszterci Rendhez akkor vált igazán gyümölcsözővé, amikor a gimnázium államosítása és a Rend működésének betiltása bekövetkezett. A folyamatos kapcsolattartás egyik kulcstagjává vált. Mindenkiről tudott: ha valakinek problémája

 volt valamelyik hivatallal, vagy valamelyik kórházban megfelelő szakorvost keresett, Ő „kapásból” mondta, kihez kell fordulni, szólt az érdekében. Élő összekötő kapocs volt tanár és öreg diák, diák és diák között. Ezt a nem veszélytelen küldetést hivatásszerűen tudta végezni.

      Sok évtized után felcsillant a remény: összeomlott a véres diktatúra

és újra Szent Imre Gimnázium lett a régi. Fáradságot nem kímélve gyűjtötte össze az 1912-ben alapított intézmény immár „történelmi” adatait és írta meg alapvető művét: „ A Ciszterci Rend Budai Szent Imre Gimnáziumának története”

    A Ciszterci Diákszövetség újbóli életre hívásában is vezető szerepet

. vállalt, és annak tájékoztatójában, a „Budai FehérFekete” számaiban oly sokszor olvashattuk visszaemlékezéseit. Ezeket a visszaemlékezéseket egy külön kötetben érdemes lenne megjelentetni, hiszen egészen speciális szempontból ad korrajzot emberekről, tanárok-diákok kapcsolatáról, intézményről, nevelési elvekről, hitről és erkölcsről – és még sok minden másról. Balogh Endre – Csimpy – elbúcsúztunk Tőled. Hiányozni fogsz nem csak családodnak, hanem a voltiskolatársaknak is. Nyugodjál békében!

Te nem így mondanád, hanem latinul: „Requiescat in pace”

 

(Dr. Seidl Ambrus – 1942)