Kedves Kollégáim, Tanártársaim!

 

Köszönöm a megtiszteltetést, hogy szentimrés öregdiákként és a dallasi ciszterci Prep School nyugalmazott tanáraként Barlay igazgató úr kérésére néhány szót szólhatok hozzátok! Négy évig tanítottam a dallasi iskolában, öt osztálynak voltam osztályfőnöke, kettőnek nyolc évig, a többinek rövidebb ideig.  Engedjétek meg, hogy megosszam veletek néhány osztályfőnöki tapasztalatomat. Azt gondolom, nektek is hasonló élményekben volt részetek, és amit mondok, az megerősít benneteket saját gyakorlatotokban.  A legtöbbet én is más tanártársaimtól tanultam.

• 1.      Úgy szeressem a diákjaimat, mintha saját gyerekeim lennének, ne próbáljam magamhoz kötni őket. Az olyan gyerek számára azonban, akit saját anyja-apja nem szeret igazán, életre szóló testi-lelki támasza, viselkedésének mértéke kell, hogy legyek.
• 2.      Úgy tanítsak, hogy a kiváló tanulóknak elősegítsem tehetségük kibontakozását, de ne hagyjam, hogy a gyengébbek lemaradjanak.
• 3.      Hitessem el az osztályommal, hogy a jó tanuló csak akkor sikeres, ha segít abban, hogy a gyengébbek felzárkózzanak. Ne a másik helyett dolgozzon, hanem nyújtson igazi segítséget. A jó tanuló tanulja meg, hogy a gyengébbeknek lehetnek olyan személyes értékeik, amelyeket sokkal jobban kell tisztelni, mint az intellektuális tehetséget. A gyengébb pedig tanuljon alázatosságot, hogy kérjen és fogadjon el segítséget.
• 4.      Soha ne sebezzem meg a gyerek egyéniségét, önbecsülését. Inkább a saját egómat szorítsam háttérbe, minthogy a gyerekét megsebezzem. Ezt a saját káromon tanultam meg. Egyszer egy nagyszájú, de jóravaló gyereknek azt mondtam: „Buta elefánt vagy.” Huszonöt év múlva, egy ünnepi vacsorán köszönetet mondott az iskolának, hogy megkapta az „év legkiválóbb öregdiákja” díjat. Köszönőbeszédében azonban azt is megemlítette, hogy Fr. Roch őt egyszer buta elefántnak nevezte. Félig tréfásan, megbocsátóan mondta, de az világos volt, hogy a fullánk még huszonöt év után is a lelkében maradt.
• 5.      Fogadják el a gyerekek, hogy elsősorban ne a jegyekért, hanem a tudásért tanuljanak. Mindaz, ami igaz, ami a valóság része, azon keresztül végső fokon Istent ismerik meg. Tanítsam meg a gyerekeket az igazság, a valóság iránti tiszteletre.
• 6.      Értsem meg, hogy tanári munkám is istenszolgálat. Nemcsak a hittanár hat a gyerek erkölcsi tartására, jellemére, belső fegyelmére, hanem a jó eredmény az összes tanár közös erőfeszítésének gyümölcse.
• 7.      A tanév folyamán minden gyereket hívjak meg hosszabb, négyszemközti, személyes beszélgetésre. Egyeseknek többre, másoknak kevesebbre van szüksége.  Nem tudok mindenkit egyformán szeretni, de szeressek mindenkit, és ne részesítsek igazságtalanul előnyben senkit. Vége a tanári hitelemnek, ha liblingjeim vannak. A jókat azért szeressem, mert jók, a „rosszakat” azért, hogy jók legyenek, az utóbbiakra fordítsak több időt és erőfeszítést.

Kedves Kollégák, egy délután sebtében ennyire futotta. Tudom, hogy ti is hasonló alapokon, az egész gyermeket nevelitek, és évről évre tovább fejlesztitek a régi ciszterci hagyományokat.

Mély és őszinte hálával köszönöm – ahogy beszélgetésekből megtudtam – sokszor emberfeletti erőfeszítést kívánó munkátokat.

Igaz szeretettel,

Kereszty Rókus