A tábort az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta a Nemzeti Tehetség Program keretében.

A pályázat száma: NTP TM 13-0209

Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma

Támogatáskezelő: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

A képek a galériában tekinthetők meg.

Faktosok Ócsán

Immáron hagyománnyá vált a 11.-es „bioszfaktosok” körében a májusvégi ócsai terepgyakorlat. Idén sem volt másképp; 3 tanár és „pár” tucat 11.-es vágott neki a kicsivel több, mint 35 km-es bicikliháton megtett, fajismereti pihenőkkel tarkított útnak, egy napos (és meleg!) csütörtök délutánon. Bár néhány sofőr nem nézte jó szemmel utazásunkat (se oda se vissza), de az aszfalt és a homokút is kedvesen fogadta kerekeinket és váltóinkat. Kivéve egy kaszanyűg-bükkönyt, aminek kedve támadt a küllőim között utaznia…

Ócsán a madarászok már vártak minket. Este, az utunk során érintett szennyvíztisztítóról hallhattunk előadást, majd fénycsapdába esett rovátkolt barmok (rovarok) megfigyelésére nyílt lehetőség a Madárvárta hátsó kertjében. Másnap reggel megismerhettük az Ócsai Madárvárta történetét – egy volt ciszterci diák előadásában, majd az egyik helyi biológus mutatta be nekünk kutatási csoportját, a vízi gerinctelenek titkos életét. A délelőtt folyamán osztott csoportban váltottuk egymást a tájháznál és a lápréti tanösvénynél. A nádfedeles házakban az ócsai népviselettel, a természettel szoros kapcsolatban élő emberek bútoraival, eszközeivel ismerkedtünk meg. A laktató ebéd és hűsölős pihenő után megtekintettük a falu 800 éves román – gótikus templomát. Délután többek között a Selyemrétet is érintve (némi növényhatározói segítséggel persze) felfedeztünk – számunkra új – növényfajokat, köztük sok olyat, melyek anno mamutokkal is találkozhattak (pl.: a szibériai nőszirom). Vacsorára gyümölcsrizs a’la biológia-szakosok volt, majd következett a csillaglesés: egy hullócsillagot sikerült is elkapnunk! Utolsó napunk kakaóval és madarászással indult. Nem csak nézhettük, hanem kézből reptethettük el dédelgetett kedvenceinket: zöldikét, széncinegét, barátkát. Hazafelé már lankadt a növényhatározási kedv, de szerencsésen (és esőmentesen) értünk vissza Budára. A következő kirándulásunk elviekben megszületett: legközelebb a Sas hegyre látogatunk. J

Összességében: nagyon megérte! Sportos és tanulós programnak is kiváló volt, szerintem minden faktos (és tanár is) élvezte.

Aki szeretné személyesen átélni a madárgyűrűzés élményét, látogasson el a Madárvártára, vagy a www.omve.hu honlapjára.

Ágh Anna 11.d

A