Élmények az olvasótáborról

Az olvasás számomra csak ritkán okozott örömet, ezért sohasem tekintettem magam nagy olvasónak vagy irodalomkedvelőnek. Bár olvastam egy-két regényt, néha még a kötelezőket is, de olyan kevésszer akadt eddig, hogy huzamosabb ideig teljesen belefeledkeztem volna az olvasásba. A tantárgyak terén is inkább a matek, infó érdekelt, mintsem az irodalom. Eme rövid kis bevezető után felmerülhet a kérdés a kedves olvasóban, hogy vajon mit kerestem én az olvasótáborban. Azért jutottam – sok vívódás után – erre a döntésre (mármint, hogy elmegyek), mert gondoltam, lassan vége számomra az iskolának, hát miért ne mennék el utoljára egy táborba. Hogy hogy jöttem haza, az már egy másik kérdés. Az olvasótáborban egy másfajta világgal és világszemlélettel találkoztam. A mindennapos, racionális, pörgős világból egyszer csak belecsöppentem a nyugodt, ugyanakkor érzelemközpontú irodalom világába. Akarva akaratlanul ott találtam magam a népmesék, drámák és filmek sokrétegű és bonyolult univerzumában. Számomra mindegyik mű olyan volt, mint egy kirakós: a többiekkel és a tanárokkal együtt fejtegettük, miről lehet a felszín alatt szó, mire utalhat ez vagy ez. Rétegről rétegre egyre mélyebbre nyertem betekintést, hogy az elsőre talán egyszerűnek és gyerekesnek tűnő népmesék, mint például a Hófehérke, milyen élethez közeli, sokszor drámai tartalmakat rejtenek. A táborban eltöltött időben, mind a négy nap alatt más élményekkel és tudással gazdagodtam olyan órák keretében, amelyek nem olyanok voltak, mint az iskolában sokszor teherként megélt órák. Továbbá olyan eszköztárat kaptam, amely segít bármilyen irodalmi mű értelmezéséhez és a „sorok közötti” olvasáshoz. A tábor számomra kikapcsolódás is volt: a Budapesttől, a pörgéstől távoli helyszín, illetve az esténkénti hosszas beszélgetések évfolyam- vagy osztálytársaimmal még jobbá tették az ott eltöltött napokat.

Ferenczy András (12.b)