Kovács Örs tanár úr dolgozata a de gaulle-i külpolitika ismert erővonalai mentén halad, mely a nemzeti függetlenség és egy Atlanti-óceántól Urálig terjedő, francia és orosz vezetésű Európát szeretett volna felépíteni, amely a hidegháború idején versenytársává válhatna
az Egyesült Államoknak és a felemelkedő Kínának, így Európa visszanyerhetné a XIX. századra jellemző erejét. A célok ellentmondásossága, a politikai realitások azonban nem adtak erre lehetőséget a kezdeményező Franciaországnak, sőt ellenségeket, ellenérzéseket generáltak elsősorban saját szövetségesei között (USA, Anglia, Európai Közösség). A külpolitikai vizsgálatok azonban egy új szempontból közelítették meg ezeket a konfliktusokat, amelyek a lokális válságok – Vietnam, palesztin kérdés – miatt újabb ellenfeleket kapott Kína és Izrael révén. A vizsgálat fő tárgyát az képezte, hogy ezen országokkal miként alakult Franciaország kapcsolata 1963-1968 között, és milyen szerepet játszhattak ezen országok de Gaulle megbuktatásában óriási szerepet játszó diáklázadásban.