GAUDEAMUS FÓRUM: https://gaudeamus.hu/

A cikk letöthető módon

Újra elkezdődött a tanítás. Barlay Bencével, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatójával beszélgettünk pályaválasztásról és pályán maradásról, de arról is kérdeztük, hogyan kezdünk újra és hogyan zárjuk a tanévet.

SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA

Emlékszik-e rá, hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy pedagógus lesz?

Tágabb családomban többen vannak pedagógusok, erőteljesek voltak a tanári gének. Hivatásként jelent meg egy húszas éveiben járó fiatalembernél, nem töprengtem azon, milyen egzisztenciát jelent majd. Tudtam, hogy én ezt szeretném csinálni, és a lelkesedés mai napig motivál.  Több példaképem is van. A történelem-földrajz szak részben egy nagynéném példája miatt született. Szigorú, következetes, karizmatikus tanár volt. Általános iskolai tanítóm, Oravecz Jutka néni is csodás pedagógusként maradt meg emlékeimben. Későbbi hatás Párdányi Miklósé, aki történelem szakon tanított, szintén értékes tanár volt az életemben.

Hamarosan 30 éve van a pályán. Milyen utat járt be?

Három szakom van: német-történelem-földrajz. Történelem-földrajz volt az alap. Édesanyám beszélt rá a német szakra, mert a családfenntartói egzisztencia szempontjából hasznos lenne. 1993-ban kezdtem tanítani az Albertfalvi Don Bosco Általános Iskolában. Egy évvel azelőtt hozták létre a plébánia iskolájaként. Lendületes, aktív, kreatív időszak volt. Nagyon szerettem ott, tizenhat éven át tanítottam főként németet, és három osztályfőnökséget vittem végig. Az iskola erős baráti kötelékeket adott, ott ismertem meg a feleségemet is. 2009-ben hívott át Párdányi Miklós a Szent Imrébe. Osztályt kaptam, és a német munkaközösség vezetésével is megbíztak. Egy tanév múlva az algimnáziumi tagozat vezetőjének kért fel. Nemet mondtam, mert úgy gondoltam, nem vakarja le senki rólam, hogy egy karrierista jött ide, aki arra törekszik, hogy itt minden pozíciót megszerezzen. Egy évre rá újra felvetődött, mert az elődöm máshol kezdett dolgozni. Így lettem tagozatvezető. 2012-ben a gimnázium alapításának századik évfordulóján neveztek ki igazgatónak Párdányi Miklós nyugdíjba vonulásával. Már a felkészülés évében együtt gondolkodtunk több kollégával, és terveztük, hogy milyen legyen a Szent Imre Gimnázium a következő tíz-húsz évben. Szép, alkotó időszak volt. Kilenc év telt el azóta. Sok minden megvalósult abból, amit megálmodtunk, bizonyos dolgokban viszont lassan megy a változtatás.

Mik az Önök iskolájának a vezérelvei?

Nevelő gimnáziumnak tartjuk a Szent Imrét. Aktívan építünk az otthon, a szülői ház által nyújtott hozzáadott értékekre.  A nyolc évfolyamos lét iskolánkat a mai magyar oktatási rendszerben elitoktatásra irányozza. Ehhez kell mérnünk, hogy mivel szólítjuk meg a gyerekeket. A magas színvonalú oktatás alapelvárás, ehhez aktív tehetséggondozás társul.  Mellette a lelki dimenzión is nagy a hangsúly, az egész évet átszövő spirituális alkalmak is erősítik a kohéziót. Fontosnak tartjuk a Szent Erzsébet Szeretetszolgálatot, ahol nemcsak öregek, fogyatékkal élők, hajléktalanok gondozásában segítenek a diákok, de figyeljük az iskolához, plébániához kötődő családokat, hol van segítségre szükség. Ezáltal erősödik a gyerekekben a karitász. A diákok számára a délutáni Szent Imre olyan, mint egy szabadidőközpont.  A szobrász, fotós, modellező vagy matematikai feladatmegoldó szakkör, nyelvek, például japán, kortárs irodalom, színházi, országjáró kéktúra szakköreink mellett a diákok teaházat, fagyizó pultot működtetnek, aktív sportéletet élhetnek. 

A tanárokat belső képzési rendszerünk szólítja meg. A SzIG PeNNa (pedagógiai nevelési nap) házhoz hozza az attitűdünkhöz, nevelési elképzelésünkhöz, oktatási mentalitásunkhoz passzoló képzéseket, előadásokat, interaktív foglalkozásokat tanévenként két alkalommal. Ezek szemléletformáló, a közösséget jól összekovácsoló fórumok, és hozzájárulnak a tanári motiváció fenntartásához.

Ha három kívánsága teljesülne iskolájában, mi lenne az?

Kiemelném tanáraink jóllétét. Sokat dolgozunk a tantestület mentálhigiénés egészségén. Meggyőződésem, hogy alapvető dolgok múlnak azon, hogy milyen szintű a tanári közösség boldogságérzete, megelégedettsége. Ha nehéz ügyünk van, akkor a SOTE Mentálhigiénés Intézetéből felkérünk csapatot, akik dolgoznak a tantestülettel. Iskolapszichológusunk nemcsak a diákokat, hanem tanárainkat is támogatja. Időnként felkérünk ma divatosan coach-nak hívott közösségi trénert, aki foglalkozik a kollégákkal, a tanári kollégiummal, például a koronavírus kapcsán. Megreformáltuk a szétfolyó, sokszor kontraproduktív értekezleti rendszert. Mi tantestületi értekezletet csak negyedévente szervezünk. Tiszteletben tartjuk a tantestület értékes idejét. Hivatása művelése mellett maradjon a tanárnak ideje regenerálódásra is. Fontos, hogy boldog ember legyen, és ezt élje a rábízottak elé. Tudjon készülni az óráira, osztályprogramokra, kirándulásokra, s ne az adminisztrációs őrülettel és fölösleges értekezletekkel töltse az idejét. Lényeges lépés volt ebben a folyamatban, hogy megerősítettük a középvezetői csapatot, a munkaközösség vezetőket erőteljesebben bevontuk felelős döntési mechanizmusokba.

Továbbra is tudjunk gyorsan és adekvátan reagálni az aktuális helyzetekre. Például a pandémia első felvonása érzékenyen érintette a tanári közösséget és a főgimnáziumi korosztályt. Alapos kérdőívvel mértük fel az első hullámban és most tavasszal is a tapasztalatokat, a mentális viszonyokat. Árnyalt képet kaptunk, hogyan muzsikálunk ebben a nehéz időszakban, mire kell, érdemes fókuszálnunk. Azt érezzük, bőven lesz munkánk a gyerekekkel a következő tanévben ezen a téren. Örülünk, hogy diákjaink több, mint hetven százaléka azt fogalmazta meg, térjünk vissza a valós élethez, mert neki az volt jobb. Most úgy szeretnénk elmenni a nyárra, hogy legyen a gyerekeknek iskola szagú befejezés. Vidám, kohéziót teremtő élményekre törekszünk ebben a regenerációs időszakban. Szeretnénk új lendülettel erősíteni a legendás Szent Imrés közösségi életet. Éppen ezért például a jelenléti oktatás első napján minden osztályunk elment kirándulni, és repeső boldogsággal örvendtek az újbóli együttlétnek.

Harmadik kívánságom pedig a gyerekekben rejlő talentumok minél sikeresebb, kreatív módszerekkel történő, igazi csapatmunkában zajló kibontakoztatása. Hiszem, hogy a nyolc évfolyamos gimnáziumi lét egyik nagy lehetősége – az erőteljes közösségformáláson túl – ebben rejlik. Előcsalogatni a diákokban rejlő tehetséget, képességeket, és megtalálni velük közösen későbbi hivatásuk irányát. 

Mi az, amit megtartana a digitális időszak tapasztalatából?

Az a tapasztalatunk, hogy a végzős korosztály nagymértékben képes hasznosan élni az önállósággal, és célzottan ráfordulni a célegyenesben az érettségi vizsgára. Látunk pozitív példát: a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban már hét-nyolc éve az írásbeli vizsgákat megelőző utolsó hetekben konzultációs időszakot tartanak. A tantestülettel mi is fontolóra vesszük. Megerősítették ezt a kérdőíven kapott válaszok. Tizenöt-tizenhat éves kortól felfelé azt hangsúlyozták ki a gyerekek, ha valami pozitív volt számukra ebben az időszakban, akkor az, hogy tudtak önállóan dönteni, időt beosztani. Az önállóság szempontjából mindenképpen van feladatunk, a jövőben határozottabban kell diákjainkat ebbe az irányba terelni.  Ez segíti majd őket akkor is, amikor kikerülnek a szentimrés üvegbúra alól, hogy ne sokkszerűen éljék meg a való világ kihívásait.

Milyen példát mutat az igazgatónak Don Bosco?

Fontos nekem, hogy sokat legyek a gyerekek között. Sokat hospitálok, sétálok a folyosón, keresem a beszélgetési lehetőségeket. Egyik ilyen alkalommal figyeltem fel az egyik fiúra. Nálunk a kirívó haj- és körömfestés, a piercing nem megengedett. Időnként csatákat vívunk, hiszen sok iskolában viszont lehetőség van ezekre a dolgokra.  A tizenéves gyerekek mindig feszegetik a korlátokat. Ez történt most is. Emlékeim szerint a srác sötét barna hajú volt, most pedig ott állt rikító búzaszőke hajszínnel.  Rákérdeztem, mire elismerte, festett a haja, de hozzá is tette, ez az ő személyiségi joga. A körülöttünk állók árgus szemmel figyeltek. Mi sül ki ebből? Hol az igazgatói tekintély? Meddig megy el a gyerek? Egy hetet adtam neki, hogy változtasson. Megdöbbent, és hangot adott annak, hogy én ebbe nem szólhatok bele. Tisztában vagy azzal, hogy te helyedre hányan állnak sorba? Szellemes, az ő részéről a tiszteletlenséget éppen még nem elérő beszélgetés alakult ki. Másnap keresett a titkárságon, komolyan gondoltam-e a kérésemet. Válaszul kifejtettem, ha egy igazgató mindent komolytalanul gondol, akkor szétesik az egész rendszer. Egy hét múlva visszajött. Újra barna hajjal. Elmondta, ő ki akarta próbálni, hogy a tanárok itt a Szent Imrében meddig hergelhetők. Most jött bocsánatot kérni a tiszteletlenségért. Nem voltál tiszteletlen – mondtam neki. Addig mentél el, ameddig a kamasz lázadás ebben a nexusban megengedhető, és köszönöm, hogy beláttad, mit kell tenned. Ez a történet mindig mosolyt csal az arcomra. 

Gimnáziumi életünknek egyébként sok humoros pillanata van. Voltam már például a főgimnazisták kérésére beszédet mondani WC avatáson. A tanári küldetés az öregedés legjobb ellenfele, állandóan fiatalok közegében lenni vidám létforma.