Dr. Bárdos Kornél Albert O.Cist. zenetanár, zenetudós emléktábla-avatása
Bárdos Kornél (Albert atya)
emléktábla avatás
2013. október 27.
Tisztelt egybegyűlt Emlékezők, kedves Zenebarátok!
A Gondviselő időnként érdekes játékot játszik velünk. Ennek igazolására engedjék meg nekem, hogy felidézzem egy több évtizeddel ezelőtti emlékemet.
Valahol az 1970-es évek vége felé járhatunk. Zongora tanszakos diákként befejeztem szolfézs alaptanulmányaimat és a következő lépcsőfokot, a zenetörténeti-zeneirodalmi kurzust kezdtem el. Ennek helyszíne már nem az alma mater, hanem az akkor még József Attila Gimnázium nevet viselő nagy sárga épület egyik földszinti tanterme volt.
Jól emlékszem, hogy milyen megilletődve nyomtam le a nehéz nagykapu kilincsét. Izgultam. Ismeretlen környezet, új csoport, új tanár. Azonban félelmeim alaptalanok voltak: barátságos tanterem, vidám gyerekek és egy nagyon közvetlen, mosolygós, joviális tanárember fogadott. Bárdos Kornélnak hívták.
Ezzel kezdetét vette már meglévő zenei érdeklődésem, addigi tudásom elmélyítése. Pontosabban szólva egész életemre szóló komolyzenei elkötelezettségem, rajongásom tudatos pedagógiai módszerekkel történő motiválása. És Bárdos Kornél, nekünk Kornél bácsi esetében ezen van a hangsúly: motiválás.
Az akkor ötvenes évei közepén járó komoly tudósember remekül értett ahhoz, hogy kell megszólítani kamaszodó gyerekeket. Akkor még nem tudtam, most már tisztában vagyok vele, hogy a tanításhoz, neveléshez ideális természetén túl milyen remek iskolákat kapott: a pécsi Nagy Lajos Ciszterci Gimnáziumot, a teológiát, a Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar-latin szakot, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán pedig az egyházzene és a középiskolai ének-zenetanár szakot. Utóbbi kettőt, az egyetemet és a főiskolát a ciszterci növendékek fővárosi házában a Bernardinumban lakva egyszerre végezte. Micsoda elme!!
Méltó azokhoz a tudós szerzetestanár társaihoz, akik akkoriban a cisztercium budai gimnáziumát jegyezték. Hogy csak néhányat említsek: Rajeczky Benjamin, Endrédy Vendel, Brisits Frigyes. A sort még hosszan folytathatnám.
Azonban az emlékezők között mind zenei téren, mind a rend részéről vannak nálam sokkal szakavatottabbak, így én nem is ezzel a területtel folytatnám, hanem maradnék a pedagógus Bárdos Kornélnál, rendi nevén Albert atyánál.
Az előbb a motiválást említettem. Erről szeretnék emlékeim közül felidézni.
Legyen az barokk zene vagy XX. századi zenemű, Kornél bácsi mindig megtalálta a módját annak, hogy közel vigye diákjaihoz, hogy lelkükben megérintse őket az adott darab vagy a komponista személye. Mindenhez tudott egy odaillő történetet, anekdotát mesélni. Nem céltalanul, az olcsó népszerűséget keresve, hanem nagyon is tudatosan beépítve az órába, a tananyagba. Remek tanár volt.
Élénken megmaradt emlékemben, amikor egyik alkalommal Bartók Béla III. (E-dúr) zongoraversenyével foglalkoztunk. Gyakran partitúrával a kezünkben hallgattuk a zeneműveket. Nagyon kellett figyelnünk, mert Kornél bácsi rendszeresen ellenőrizte, hogy jól követjük e zenét. De ez egyáltalán nem volt nehéz. Olyan átéléssel, érdekesen mesélte az egyes tételekhez a világháború, az emigrálás fájdalmait átélő, a halálos betegséggel viaskodó Bartók szenvedéseit, hogy nem lehetett nem odafigyelni. És ezzel észrevétlenül megszerettette velünk a zenét. Generációkat tett elkötelezett zenebarátokká.
Akkor még nem tudhattam, hogy egykor majd abba a gimnáziumba kormányoz a Jóisten, ahol szeretett tanárom, Kornél bácsi, hosszú éveken át végezte áldásos küldetését. Hiszem, hogy odafentről a rá jellemző mosollyal örül annak, hogy a nagy sárga épület megint a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium nevet viseli és falai között diákok sokasága hódol a zene művészetének.
A hálával tartozó utókor pedig a mai emléktábla állítással adósságot törleszt a nagyformátumú zenetudós, szerzetestanár emlékének.
(Barlay Bence, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziulm igazgatójának ünnepi beszéde)
Életünk, hivatásunk megújuló erőforrása, ha példaképként tekinthetünk valakire, mintának, útjelzőnek fogadhatjuk el elhivatottságát, tudását, személyes tartását. Ez kitartóvá tesz, lendüle-
tet ad és illő szerénységre nevel.
Dr. Bárdos Kornél Albert O. Cist. zenetanár, zenetudós, ciszterci szerzetes nehéz időkben lehetett minta mások számára. Papi hivatásától eltiltatott, rendi közösségétől megfosztatott, de gyökereiben elegendő indítással rendelkezett ahhoz, hogy az egykori XI. kerületi Állami Zeneiskola diákjai körében, e közösségből összetartó kórusénekesei, a „Kikó” és a „Nakó” formájában, majd a Zenetudományi Intézet keretein belül a történelmi Magyarország zenéjének hűséges krónikása legyen.
Most, október s november találkozásánál, halálának 20. évfordulójára emlékezünk, korképként vélhetjük sorsát, útjelzőként vihetjük tovább hagyatékát. Mindezen okból egykori otthona, a XI. kerületi Bartók Béla út 15/a épület falán emlék-kőtáblát helyezünk el.
Hívjuk és várjuk mindazokat, akik tisztelték, szerették, tanultak tőle s termést hoztak általa, valamint azokat is, akik nem találkoztak vele, de szívesen hajtanak fejet egy ember teljesítménye előtt, október 27-én, vasárnap, 15.00 órakor a fent jelzett helyszínen.
Csányi Tamás karnagy / Ciszterci Szent Imre-templom
Az emléktáblánál Barlay Bence, a Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója, Mészáros Lászlóné, a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, Richter Pál, az MTA BTK Zenetudományi Intézet igazgatója és Urr Ipoly ciszterci plébános emlékezik egy-egy gondolattal.
