Tavasz, rügyezés, kikelet, újjáéledés, feltámadás!

A sötét, bús, komor, szomorú, lila színű nagyböjt átalakul a feltámadás fényes, sziporkázó, melegséget árasztó, örömteli ünnepévé. Surrexit Christus! Feltámadt Krisztus!

Hogyan tudjuk a feltámadt Istenfiát lelkünkbe, életünkbe befogadni, beépíteni, hogy a húsvéti Krisztus szerves része legyen mivoltunknak, hogy tulajdonképpen hogyan épüljünk be mi Krisztus misztikus testének, az Egyháznak szerves egységébe. Mert hiszen erre vagyunk hivatva.

A hívők serege, a Krisztusban megkeresztelt keresztények sokasága, mi mindannyian egyet alkotunk, Krisztus misztikus testét. Nem választ el bennünket korunk, földrajzi hovatartozásunk, bőrünk színe, mi mind egyet alkotunk. S amit nagyböjti önmegtagadásainkkal, szenvedésünkkel, megtartóztatásainkkal felajánlottunk és Szent Pál szavai szerint hozzáadtunk – nagyon merész kijelentés –, a filippi levélben így írja, hogy „testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik” ... amit mi is hozzáadtunk Jézusnak még hiányzó elégtételéhez. Így tehát most mi is részesei leszünk a feltámadás örömének, és boldogan zengjük: „resurrexit, sicut dixit, alleluia”, „feltámadott, minthogy mondta, alleluja!”

Erős hittel valljuk és terjesztjük a Jó Hírt, az Evangéliumot, és meggyőződésből éljük keresztény életünk boldogító tanítását.

 

Fr. Bernard