Szkaliczki Csaba Örs: Ne ijedjünk meg a bezártságtól

Az adventhez és a karácsonyhoz a régi korokban az kapcsolódott, hogy az egy bensőséges, visszavonuló, önmagunkra figyelő időszak. Maga a környezet, a természet is erre a visszavonulásra sarkalta a régi embert. Egykor az ősz végére lenyugodott a világ és egy téli álomba merült a természet. Az emberek megpihentek, a mezőgazdasági munkák szüneteltek. Ilyenkor idehaza is már nagy hó borította az országot.

Az emberek hosszú hetekre visszaszorultak, a természet egyfajta „karanténba” zárta őket.

Ez adta az advent jellegét, mely egy lecsendesedő, önmagunkra figyelő, bűnbánati időszak volt. Korunkban az ember a technikával, az elektromossággal, s az ennek következtében felgyorsult élettel szétzúzta ezt a csendet és nyugalmat. Az elmúlt évszázadban megtörtek a korábbi évezredes hagyományok, jellegét vesztette az advent is. A fogyasztói társadalom rátelepedett az ünnepre és egy hihetetlen aktív, vásárlásra ösztönző időszakot csinált belőle.

Mára érzékeinket lekötik a külsőségek, a világító dekorációk, a vásárlási akciók…

Az idei adventünk egy szomorú esemény miatt – egy világjárvány következtében – a régi adventek hangulatából valamit visszahozhat. Más okból, de ugyancsak egy ilyen lezárást, elcsendesedést, visszavonulást élhetünk meg.

Jézus azt mondta az Evangéliumokban, hogy ha találkozni akarsz az Istennel, akkor menj be a szobádba és zárd magadra az ajtót! Arra utalt ezzel, hogy csöndben, a világot kizárva, lelhetünk rá arra az állapotra, ahol – a lelkiismeretünkön keresztül – kapcsolatba léphetünk az Istennel.

Persze ma már a szobánkban is ott van az egész világ, a különböző elektronikai eszközökön keresztül. Így már az otthonunk sem biztosítja feltétlen ezt az állapotot, tudatos összpontosításra van szükség, mert a szobáinkat is áthatja a globális zaj.

Arra buzdítanék mindenkit, hogy ne ijedjen meg a bezártságtól!

Próbálja a pozitív oldalára fordítani ezt a kényszerhelyzetet. Sokan lesznek, akik most először tapasztalhatják meg ezt a lecsendesült időszakot adventben. Senki se ijedjen meg ettől, mert a csöndben, az önmagunkra figyelésben, a másikra való figyelésben érhetjük meg azt, ami Advent igazi lényege.

Sokak ajándékokkal halmozzák el ilyenkor a másikat. Természetesen az ajándékozásnak megvan a maga szerepe, a szeretet adni akar. Amikor azonban az áruházakban tárgyak után rohangálunk, akkor ez nagyon le van egyszerűsítve. Tárgyakkal akarunk pótolni valamit, amiről tudjuk, hogy szükséges lenne…

Az igazi szeretet azonban nem tárgyiasul.

Az igazi szeretetben az ember mindig önmagát adja.  Most itt van a lehetőség, hogy időt, energiát, odafigyelést adjunk szeretteinknek. Teremtsük meg a csöndet, legyen úgy együtt a család este akár csak egy-két órát, hogy kikapcsoljuk a mobiltelefonjainkat, elektromos eszközeinket. Figyeljünk egymásra! Csodálatos élmény, amikor ki tudjuk zárni a szobánkból a világot és valóban egymásra tudunk figyelni. Karácsonykor, mindenki önmagát adja a másiknak! Megtehetjük, hogy nem veszünk semmit a boltban, anélkül is szép karácsonyunk lesz.

 

Szkaliczki Csaba Örs O.Cist.
vasarnap.hu/2020.12.06.