Gimnáziumunk kárpátaljai, beregszászi testvériskolájából az egyik végzős osztályfőnök szavait, segélyhívását szeretnénk tolmácsolni:

„Talán sokan hallottatok róla, hogy a háború sújtotta Kárpátalja és az ott élő magyarok milyen bizonytalanságban élnek. Az amúgy sem magas fizetőeszköz néhány hónap alatt felére romlott, míg az egyébként kis fizetések végleg elértéktelenedtek. Amint a testvériskola tanára írja: ...lassan azt kell eldönteni, hogy vagy eszünk, vagy melegszünk, vagy gyógyulunk, nem is beszélve egyéb kiadásokról…. Minden férfi 20 és 60 év között (függetlenül attól, hogy családapa-e vagy sem) hadköteles, így a behívók és a kilátástalan anyagi helyzet elől menekülve sokan Magyarországon vállalnak munkát, a családok széthullnak. A boltok polcai üresek, az autók hiánya szembetűnő (A minimálbérhez mérve kb. 1200 forintnak felel meg egy liter üzemanyag). A gázár májustól hétszeresére nőtt. A fizetések maradtak a régiek – mára éhbér. Az érettségizők háromnegyede néhány hét múlva elhagyja Kárpátalját. A magyarok részaránya jelentősen csökkenni fog Kárpátalján. Ilyen pusztítás legutóbb a málenkij robot, a férfiak elhurcolása „háromnapi” munkára, idején következett be.”