Te Deum és Bernát atya búcsúztatása, 2015. június 19.
Dallas-Budapest tengely – avagy újra itthon
Derű, életvidámság, mosoly – pozitív személyiségjegyek, amelyeket ha környezetünkben valakin megtapasztalunk, jóleső érzéssel töltenek el. Most konkrétan egyvalakire gondoltam, akire nagyon illenek ezek a tulajdonságok.
Tegyünk még hozzá az előzőekhez egy csipetnyi fűszert: ősz, sőt inkább fehér haj; ciszterci habitus; kalandos életúttal megspékelt bölcsesség – így már alaposan szűkül azok köre, akik szóba jöhetnek. De még mindig többekre illenek az előbbi jegyek.
Az utolsó információ: 75 éves és ultramaratonista.
Ugye így már egyértelmű, hogy ki lehet az, akire egy személyben mindezek igazak?
M A R T O N B E R N Á T ciszterci szerzetes tanár Dallasból, aki féléves vendégtanárságra visszatért egykori alma materébe.
Kedves Bernát atya!
Nehéz most megszólalnom, hiszen a búcsú szavait kell megfogalmaznom. Búcsúzni valakitől, aki jó lenne, ha köztünk maradna, számomra nemszeretem dolog. De igyekszem mindezt úgy felfogni, hogy a búcsú csak átmeneti, mert reményeim szerint újra jössz, visszatérsz hozzánk. Ezért inkább köszönetet mondok mindazért, amit kaptunk Tőled.
Köszönet a sok mosolyért, derűs percért, a sok-sok beszélgetésért diákkal, tanárral egyaránt. Az elénk élt vidám szerzetesi létért. Megtanultuk Tőled életutad révén, hogy a legelkeserítőbb helyzetekből is van kiút, csak hinni kell benne (na és tevékenyen cselekedni). Angolóráidon, prédikációidból megtudtuk, hogy milyen az élet a dallasi cisztercieknél. Egyebek mellett rácsodálkoztunk a mindennapi kötelező egyenruha-viselésre és arra is, hogy oda csak fiúk járnak. Megtudtuk, hogy odaát nagy számban születnek új szerzetesi hivatások az egykori diákok közül. Köszönjük Neked meglátásaidat, véleményedet rólunk, szentimrésekről.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, sugárzó egyéniséged mindenkit megérintett, akivel ebben a félévben itthon találkoztál. Nem véletlen, hogy hamar „médiasztár” lettél, szerényen kezelve a gyorsan jött népszerűséget, ellenben jól kihasználva az „ügy” céljára, azaz a cisztercium népszerűsítésére.
És amit ország-világ megtudott: ugyan lehet testmozgás, rendszeres sport nélkül élni, de nem érdemes.
Hála mindezekért.
A Szent Imre Gimnázium diáksága, szülői közössége és tantestülete nevében kérem, gyere vissza hozzánk. Várunk.
Reméljük, a futócipőt pedig minél hamarabb újra felveheted J
Addig is Isten áldjon utadon!
Barlay Bence igazgató