A Ciszterci Diákszövetség és a Ciszterci Iskolai Főhatóság (CIF) meghívására gyűlt össze a Klebelsberg Kunóra emlékező ünneplő közösség annak a gimnáziumnak a dísztermében, melynek megépülésében az egykori ciszterci diák, művelődéspolitikus nagy szerepet játszott. A ciszterci szerzetesek, a kismarosi nővérek, a kormányzat és egyházi életünk képviselői, az öt ciszterci oktatási intézmény korábbi és mai vezetői, tanárai, az öregdiákok, szülők. 

Pólya Viktor, a Ciszterci Diákszövetség elnöke és az esemény házigazdája köszöntőjében áttekintette Klebelsberg életútját. Hangsúlyozta, nemcsak emlékezni gyűltek össze, hanem erőt meríteni „egy korszakalkotó ember hitéből, akaraterejéből és optimizmusából. Pólya Viktor kiemelte a diákszövetség első, 1923-as alapszabályából annak célját: kivinni az életbe, és ébren tartani azt a szeretetet, amely az iskolaévek folyamán a tanítványok lelkében egymás iránt kifejlődött, továbbá ösztöndíjakkal, ifjúsági otthonokkal, menzák, internátus létesítésével anyagilag és erkölcsileg támogatni a ciszterci öregdiákokat. Ezt Klebelsberg jegyezte le, s a szándék, a fejlődés, a testi-szellemi-lelki gazdagodás támogatása ma is a diákszövetség legfontosabb feladata. Ezért szerveznek Ciszterenciát a szakmai kapcsolódások és a pályaorientáció segítése érdekében, ezért támogatnak iskolai kezdeményezéseket, ezért fejezik ki hálájukat minden ciszterci iskolában tanító tanárnak és intézményi dolgozónak, a Zirci Kongregáció szerzeteseinek.

Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár felidézte 1919, a Tanácsköztársaság terrorjának időszakát, mint a magyar történelem egyik legsötétebb fejezetét. Utalt az áldozatokra, a rendszer vallásellenes intézkedéseire, amivel meg akarták próbálni átalakítani az országot: megszüntették volna a hittanoktatást, és elvették volna az egyházi vagyont. A társadalom jelentős része azonban ellenállt, különösen a hitoktatók és lelkészek, akik tiltások ellenére is folytatták munkájukat.

A korszak pusztítása után Bethlen István és minisztere, Klebelsberg Kunó kezdte meg az ország újjáépítését. Klebelsberg a magyar oktatás egyik legnagyobb alakjaként 5000 falusi népiskolát, modern egyetemeket, valamint jelentős templomépítéseket támogatott – köztük a Regnum Marianum templomot – a hálaadásként a Tanácsköztársaság bukásáért –, illetve a Szegedi Fogadalmi Templomot. A kultúra és az egyházak szerepét nem csupán tisztelte, de tudatosan erősítette is.

A bolsevizmus 1945 után ismét felszámolta az egyházi intézményeket, 1948-ra pedig államosította az iskolákat. Addig az egyházi oktatás az intézmények több mint 60 százalékát adta, 1948 és 1990 között ez az arány 1 százalék alá süllyedt; egy időben mindössze 3200 fiatal járhatott egyházi iskolába. A rendszerváltás óta azonban újra erősödik az egyházi oktatás: ma több mint 260 ezer diák jár felekezeti intézményekbe, az igény pedig ennél is nagyobb, ezt mutatják a túljelentkezések.

Soltész Miklós figyelmeztetett: a történelem megmutatta, milyen gyorsan visszatérhetnek a vallástalanító, értékromboló eszmék. Klebelsberg öröksége ma is azt üzeni: a hitre, kultúrára és nemzeti nevelésre épülő oktatás a magyar jövő kulcsa, nekünk pedig a gyermekekért, a fiatalokért kell dolgoznunk, hogy nyugodt, keresztény és nemzeti gondolkodásban nevelkedhessenek – mondta az államtitkár.

Zsódi Viktor SchP, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke arról beszélt, hogy Klebelsberg kultúrpolitikája korát megelőző, zseniális nemzetépítő stratégia volt, ami az ember teljes nevelésére épült, és amit a ciszterci példa alapozott meg. Ez a nevelés a tudás mellett a közösséget és az erkölcsöt is formálta; ezt a szellemiséget vitte tovább Klebelsberg, aki Trianon után felismerte, hogy a megcsonkított ország jövője az oktatásban rejlik. Ötezer iskola, a Szegedi Egyetem és a Collegium Hungaricum létrehozásával olyan oktatási rendszert épített, amely máig hat.

Zsódi Viktor kiemelte: ez az örökség ma is kötelezi a szerzetesrendeket, hogy továbbadják a szellemi és erkölcsi értékeket, amelyek Klebelsberghez hasonló nagy formátumú államférfiakat adhatnak a nemzetnek. Isten áldását kérte az emlékezetre és az emlékezőkre.

Tóth András, a Szerzetesrendi Iskolák Diákjai Társasága elnöke méltatta Klebelsberg Kunó életművét, aki a népiskolák alapításával ezreknek adott felemelkedési lehetőséget 5000 iskola alapításával. Felismerte, hogy a nemzet megújulása a lelkekben, az oktatáson és nevelésen keresztül lehetséges – ezt a szemléletet a ciszterci hagyományból is merítette, olyan programot képviselve, amit a szerzetesektől Krisztus követésében megtanult. Sok adatott neki, és meg is sokszorozta a talentumait: élni tudott kivételes lehetőségeivel egy rendkívüli korban, amikor újra kellett értelmezni a nemzetet.

A köszöntőket követően pódiumbeszélgetés adott lehetőséget elmélyedni Klebelsberg Kunó életében, a ciszterci közösséggel való kapcsolatában. Tóth Márton öregdiák, a Szent Margit Gimnázium történelem-magyar szakos tanára kérdései vezették Gianone András, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium történelem-francia szakos tanára és Halász Tibor Nivárd ciszterci testvér beszélgetését, melyben körüljárták, hogy hogyan hatott a ciszterci nevelés hatása Klebelsberg életére és oktatáspolitikájára, mik a ciszterci nevelés sajátosságai, mi jellemezte Klebelsberg nemzettudatát és magyarságképét, valamint milyen európai minták hatottak rá.

A beszélgetőpartnerek kiemelték, Klebelsberg személyiségének formálódásában kiemelt szerepe volt a székesfehérvári Ciszterci Gimnáziumnak, ahol életre szóló erkölcsi útmutatást kapott. Halász Nivárd a szerzetestanárok (a 19–20. század fordulóján a fehérvári intézmény tantestületének döntő többségét szerzetesek alkották) szerepét hangsúlyozta, akik számára a tanítás a diákokért odaadott élet volt. Nevelésfelfogásuk a tanórákon túlmutató, személyes gondoskodást és szigorú, de segítő közösségi életet jelentett. Internátus ugyan már nem működött, de tovább éltek annak szellemi hagyományai: önképzőkörök, különórák, tehetséggondozás. A ciszterci rend már ekkor figyelmet fordított az idegennyelv-oktatásra is: angol és olasz órákat tartottak abban a korban, amikor ez Európában sem volt általános. A tanítás a rendi hagyományból fakadó hivatástudatra épült: a szerzetesek elsődleges küldetésüknek a tanítást tekintették.

Az egykori német befolyású térségekben – így Zircen is – a rend tudatosan erősítette a magyarság identitását. Tanárok és növendékek közül sokan magyarosították nevüket, a gimnáziumokból pedig fokozatosan kiszorultak a német nyelvű liturgiák és rendezvények.

Ez a magatartás Klebelsberg gondolkodásában is visszaköszönt. A trianoni döntés különösen megrázóan érintette, hiszen szülőfaluja, Pécska is az elcsatolt területek közé került. Klebelsberg felkarolta a szórványmagyarság ügyét, összekapcsolva a nemzetfenntartás kérdését az oktatással. „Irredentizmusát” azonban nem politikai harcban, hanem kulturális építkezésben látta megvalósíthatónak: a magyar kultúra erejével kívánta bizonyítani nemzete értékét Európában. Programjának alapja a „kultúrfölény” koncepció volt: a nemzet felemelkedését a műveltségben, az oktatásban és a tudományban látta.

Klebelsberg különösen a német tudományszervezési modellt tanulmányozta, de francia kapcsolatai is meghatározóak voltak – jól mutatja ezt a francia nyelv hangsúlyos szerepe a ciszterci iskolákban is. Klebelsberget munkabírása és kitartása korszakformálóvá tette. Munkássága révén kitágult a horizont Magyarország számára.

A beszélgetőpartnerek szerint Klebelsberg a mai technológiai kihívásokkal kapcsolatban valószínűleg a konzervatív-modern szemléletet képviselné, azaz a technikai eszközök oktatásba való bevonását támogatná, de hangsúlyozná a veszélyek felismerésének és a hagyományos nevelési értékek megőrzésének a fontosságát. Reformokat sürgetne, de mindig a múlt tapasztalataira építve.

A megemlékezés végén Rubovszky Rita, a CIF főigazgatója Klebelsberg, oktató-nevelő hitvallását idézte: „Teljesen elhibázott az az ideál, mely csak abban látja a gyermek kiválóságát, hogy nyugodtan ül meg a maga helyén s amely elítéli a túláradó gyermeki temperamentum élénkségét és természetes vágyát aziránt, hogy a maga csekély örömeit, játékosságát elengedhetetlenül kielégítse. Mert az ilyen gyermekben túlpezseg az életerő, ezek a gyermekek azok, kik az élet nagy vizsgáján be fognak válni és én a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig, megkövetelek egyet: ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket.”

Az ünnepség záróakkordjaként a főigazgató bejelentette, hogy a jövőben Klebelsberg-díjjal fogják elismerni a kiemelkedő tanító–nevelő munkát. A kitüntetést első alkalommal Turócziné Pesty Ágnes, a Szent Imre Gimnázium korábbi szervezési igazgatóhelyettese vehette át.

A megemlékezés után a résztvevők koszorút helyeztek el Klebelsberg Kunó szobránál, tiszteletük jeléül.

Az emlékünnepen a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium, Klebelsberg alma matere, vegyeskara énekelt.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein ÉvaMagyar Kurír